Imaóra
Segédanyag az egyéni vagy közösségi imádsághoz.
Szabadon felhasználható a lehetőségeknek és a résztvevők számának, összetételének függvényében. Alkalmas Szentségimádáshoz, templomi imaórához, vagy akár egyéni elmélkedéshez is.
Az egyes részek között lehet énekelni, ez azonban akár el is hagyható. Az imák, szentírási rész, illetve a szemlélődés után tartsunk csendes perceket Isten jelenlétében.
Magdi életét elsősorban Krisztussal való barátsága határozta meg, ez a barátság a fő erőforrása. Magdi felismerte Krisztus személyes szeretetét, megnyílt előtte, befogadta, és igyekezett válaszolni rá. Egy barátság legfontosabb eleme a közösen töltött idő – Krisztus esetében ezt nevezzük imádságnak. Magdi nemcsak megtanult szövegeket mondott el, hanem saját szavaival, máskor csendjével, hallgatásával volt Isten előtt. Felismerte, hogy az Oltáriszentségben Krisztus jelen van, ezért rendszeresen kereste fel a templomot, töltött ott néhány percet, máskor több órát is. Amikor csak tehette, részt vett a szentmisén, táplálkozott Krisztus testével. Innen merített erőt a hétköznapi teendőihez, és a nagy döntésekhez.
„Hétköznapokon tehát kora hajnalban már ott állt a kerékpárja a fűzfőgyártelepi templom falához támasztva, míg ő magához vette az erősek Kenyerét.”
„Ha néha módjában volt az üzemi lakótelepre menni, nem mulasztotta el, hogy be ne térjen szentséglátogatásra, hogy egyedül lehessen az Úrral. Akkor sem zavartatta magát, ha mások is voltak a templomban, amikor szentséglátogatást végzett.”
Magdi rendszeresen csodálkozott rá az őt körülvevő balatoni tájra, ismerte fel benne a Teremtő szépségét. Engedte, hogy a szeme elé táruló szépség hasson rá, lenyűgözze, új erővel, békével és örömmel töltse el.
Nagyon sokat merített a körülötte élő emberek közösségéből is, igazi közösségi ember volt. Rajongóan szerette családját: édesanyját, gyakran darabos édesapját, bátyját és öccsét. Sokat köszönhetett a különböző egyházi közösségeknek.
Magdi erőforrásai ma is elérhetők. Ő egészen ráhagyatkozott Krisztusra. Élete arról tesz tanúságot, hogy ez jó döntés. Ezt a ráhagyatkozást, amit az ima, a szentségek, a szemlélődés és a közösség táplál, nevezzük keresztény hitnek. Magdi élete a hit hiteles, igazi példaképe.
Előkészület
Keressünk egy csendes, békés helyet az imádsághoz.
Lehet ez egy megszentelt hely, egy templom, ahol az Oltáriszentség előtt elcsendesedhetünk, de lehet akár az otthonunk is: készítsünk imasarkot (ez lehet akár egy sarok a szobában, egy polc vagy egy asztal). Helyezhetünk ki Szentírást, hisz Isten az Ő Igéjével is jelen van, vagy szentképeket, amelyek Isten jelenlétére emlékeztetnek bennünket. Ebben az időszakban különösen aktuális lehet a gyertyagyújtás.
Énekek:
Szentségimádáshoz például: Ez nagy szentség valóban
Az Ige megtestesült
Eljött hozzám
Örömöm, forrásom
Ima, szentírási rész
Mennyei Atyánk! Karácsonyt ünnepelve hálát adunk Neked, hogy szent Fiadat elküldted hozzánk, és hogy általa a te Igéd hús-vér emberként született közénk. Az ünnepi időszakban különösen szeretnénk a te Igédre, szavadra hallgatni, ahogy ezt Magdi is tette.
„Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: »Hol van a zsidók most született királya? Mert láttuk csillagát felkeltében, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.« Amikor Heródes király meghallotta ezt, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet. Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt felelték neki: »A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által:
‘És te Betlehem, Júda földje,
semmiképp sem vagy a legkisebb
Júda fejedelmi városai között,
mert belőled támad majd a fejedelem,
aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek’.
Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: »Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.«
Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet felkeltében láttak, előttük haladt, majd mentében megállt fent, ahol a kisgyermek volt. Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel. Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.” (Lk 2, 1-12)
Elmélkedés:
A napkeleti bölcsek elindultak Betlehembe, hogy a csillag fényét követve megtalálják az égi világosságot és a valódi örömöt: Jézust. Vágy élt a szívükben, ami hajtotta őket előre, túl a látható világon, befogadni az élet misztériumát. Ahogy a bölcseknek, úgy nekünk is szükségünk van belső lendületre, vágyra, ami előre visz bennünket életünkben és hitünkben egyaránt.
A bölcsek, akik pogányok voltak, messze távolból érkeznek Jézushoz, ezzel azt tanítva: a lehetőség mindenki számára adott, mindenki jöhet. Nincs akadály, sem távolság. Isten, aki nem személyválogató, nem zár ki senkit a megváltás és az üdvösség ajándékából. Megérintette a messze élők lelkét, a bölcsek észlelték a hívást és útra keltek.
Ma meghallhatjuk Isten hívó szavát. Ezt a hívást hallotta meg Magdi is, aki kinyitva szívét Jézus előtt, rá tudott lépni arra az útra, amire Ő hívta akkor is, ha nem látta pontosan, merre fogja vinni az az út.
CSEND – Gondoljuk át, hol vagyunk most? Még otthon, s nem akarjuk, hogy valami kimozdítson bennünket jól megszokott életmódunkból? Vagy észleltük már a jelet és kezdünk csomagolni? Esetleg már úton vagyunk? Haladunk-e előre, vagy letáboroztunk és éppen most készülünk elfelejteni, mi volt az, ki volt az, akiért elindultunk?
Ének: Csordapásztorok
Meghívtál, hogy vízre lépjek
A bölcsek nem törődtek semmivel és senkivel: lehet, hogy nem értettek velük egyet, kigúnyolták őket. De szívükben élt a hívó jel és engedelmeskedtek neki. Magdi ugyanígy megtapasztalta a meg nem értettséget: mások szemében – beleértve a családját is – szokatlannak tűnt, hogy egy egyszerű pusztai lány miért, és hogyan tud órákon át csendben imádkozni. „Az élettől elkülönülő furcsa valaki – így gondolták egyesek.” Gyakran bántották hitéért, gúnyolták, de ő mindezt sértődés nélkül tűrte. Nem törődött velük, mert biztos volt az elhívásban, amit a világmindenség Urától kapott.
Mi is Jézust kereső emberek vagyunk, a bölcsek tanítanak minket megfelelően cselekedni. Ők tudatosan élő, Jézusért mindent vállaló emberek voltak, akárcsak Magdi, aki nemcsak a szüzességet vállalta Jézusért („…örömmel ajándékozom életemet, az élet szép ígéretét Istennek.”); az életét is boldogan áldozta fel: „Gondolkodás nélkül kész volnék Krisztusért meghalni!”.
CSEND – Vizsgáljuk meg: hol tartunk a hit útján? Vajon nem vagyunk-e túl régóta belemerevedve egy sablonos, formális vallásosságba, ami már nem melegíti a szívünket és nem változtatja meg az életünket? Látjuk-e a célt magunk előtt?
Óriási kincseink a hitből fakadó közösségek, az olyan társak, akikkel együtt járhatjuk utunkat, ahogy a napkeleti bölcsek mutatták nekünk. Magdi buzgón szolgálta az egyházi közösségeket, mert tudta: „Ha egyedül vagyunk olyanok leszünk, mint a porszem, amelyet elkap a legkisebb szél is.”
Az emberek Krisztus tanítványainak tanúságtételére várnak, szeretetünk által ismerhetik fel azt a csillagot, amelyet követünk.
CSEND – Gondoljuk végig és adjunk hálát azokért az emberekért, akikkel együtt járhatjuk a hit útját.
Ének: Ó, gyönyörű szép
Tégy eggyé Urunk
A bölcsek Jézus jászolához érve leborulnak előtte és hódolnak neki. Ezzel tanítanak minket arra, hogy éljük életünket Isten igazi imádóiként.
A szeretet koldusaiként állunk az Úr előtt, Tőle várva mindazt, ami hiányzik életünkből. Istennek nem az a fontos, ami a kezünkben van, hanem ami a szívünkben – nem ajándékainkra, hanem ránk vágyakozik. Érkezhetünk akár üres kézzel is, az a fontos, hogy át tudjuk venni mindazt, amit az Úr akar belehelyezni.
CSEND – El tudom-e fogadni Isten számomra készített ajándékait?
Végül pedig a bölcsek más úton mentek vissza hazájukba (vö. Mt 2,12), amivel minket is arra ösztönöznek, hogy merjünk új utakat kipróbálni. A Szentlélek kreativitása visz mindig új utakra, hogy elvigyük az evangéliumot azoknak az embereknek, akik közömbösek, messze vannak, vagy már elvesztették a reményt, de keresik a nagy örömöt, amit a bölcsek megtaláltak. Aki megtalálta Krisztust, annak másokat is hozzá kell vezetnie. Egy igazán nagy örömet nem tarthatunk meg magunknak, azt tovább kell adni. Magdi, aki megtapasztalta az örömét annak, hogy Isten szereti őt, nem tudta magában tartani azt, így csordulhatott túl belőle az örömhír a körülötte élőkre.
CSEND – Tudok-e tanúságot tenni Krisztus szeretetéről a körülöttem élőknek?
Ének: Istengyermek
Emmánuel, velünk az Úr