Szeptember 29-én a Szent Mihály-napi búcsú zárónapján Tornya Erika RSCJ nővér, A Szív jezsuita magazin felelős szerkesztője tartott előadást: „Hogyan élne ma Bódi Mária Magdolna?” címmel.
Vajon a ma embere mennyire ismeri a vértanú halált halt fiatal lányt – vetette fel a kérdés Tornya Erika RSCJ nővér egy képzeletbeli példát felhozva. Ha Magdi halálának helyszínén, Litéren például egy Bódi Mária Magdolna utcában lévő épületet a tulajdonosai eladni szeretnének, és emiatt feltesznek egy álláshirdetést: vajon az olvasók közül hányan tudják kiről is nevezték el az utcát? A fiatal lány életútjának és életpéldájának bemutatása és minél többekkel való megismertetése ezért fontos feladat.
A jezsuita szerzetes előadásában kitért a Magdi jellemvonásaira is. Mint mondta a fiatal lány életét több rendhagyó momentum is kísérte. Például egyáltalán nem nevezhető egy cselédsorban élő család gyermekétől tipikus viselkedésnek ha az iskolai hitoktatás hatására több kilométert gyalogol a szentmisére, ahová testvéreit és más gyerekeket is magával hív, útközben pedig hittankérdésekről beszélget velük – Magdi ezen cselekedete már akkor nagy lelki fogékonyságot jelzett. Az Eucharisztia iránt gyerekkorától kezdve nagy áhitatot érzett. Szeretett olvasni – ez sem jellemző az ő társadalmi helyzetében – később lelki olvasmányokat kért a plébánián az atyáktól, s rendszeres gyónó volt. 17 éves korában részt vett a balatonfűzfői népmisszión – már ekkor Jézusnak akarta magát szentelni, s szerzetessé válni. Ez azonban egyházjogi akadályba ütközött, mivel szülei nem köthettek házasságot édesapja hiányzó iratai miatt.
Magdi nem félt a munkától – a gyakorlati életben és a fűzfőgyártelepi Nitrokémia gyárban is kiválóan megállta helyét, ahol hittérítő tevékenységet is kifejtett – A Szív újság terjesztésével (ami ekkor hetilapként jelent meg). Magdi saját pénzén megvette a példányokat, majd a bevételből jótékonykodott: többek között a lap papírjába göngyölt csomagokat küldött a háborús frontra – hogy lelki olvasmányhoz jussanak a sebesült katonák.
Mivel szerzetes nem lehetett, szüzességi magánfogadalmat tett, és 1942-ben a Mária kongregáció tagja lett. Szívgárda csoportokat szervezett, hitre, imádságra, s jócselekedetek megvalósítására tanította a gyermekeket és a munkáslányokat is, utóbbiakat a Dolgozó Lányok egyesületében – Magdi a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetsége vezetőképzőjén is részt vett.
Az előadás során a szerzetesnő arra is kitért, hogy vajon a vértanú halált halt lány élete a ma emberének miként lehet példa? Tornya Erika szerint Magdi lelki ember volt, akit a szív tisztasága, az ártatlanság, a napi szentáldozás jellemzett– a nehézségek mellett is – ,nyitott volt mások problémáira, igyekezett segítséget nyújtani nekik..
Furcsa lehet a mai ember számára, hogy Magdinak erős volt a vágya a vértanúságra – ebben radikális Krisztus-követése, önátadási szándéka mutatkozik meg- emlékeztett az előadó. Szerinte fontos kérdés, hogy a mai korban hol, milyen területen lehetünk vértanúk? Tornya Erika szerint a mai kor vértanújává válhat akár egy édesapa, édesanya – aki éjjel akár többször is felkel kisgyermekéhez -, de hasonló életpéldája lehet egy elhivatott egészségügyi dolgozónak is, vagy a szociális szférában dolgozónak, illetve akár egy elkötelezett nevelőnek is.
Magdi „integrált” életet élt. Szerette a természetet, ahová imádkozni is kijárt. Hitét tettekre váltotta a hétköznapi életben. Nem tartott haragot. Önképzéssel is fejlesztette ismereteit. Hátrányos helyzetűnek számított édesapja alkoholproblémái miatt, melyre Magdi válasza az imédság volt, rendszeresen: imádkozott édesapja, s családja megtéréséért.
Kijelenthetjük, hogy Magdi élete és halála emléket állít a háború összes névtelen női áldozatának is. Előadónk ennek kapcsán ajánlotta a hallgatóságnak Buvári Tamás rendező Magdolna című filmjét megtekintésre, s végezetül arra buzdított: kérdezze meg mindenki önmagától: Magdi életpéldája miben bátorít engem?