Magdi sokat merített a Jezsuita lelkiségből. A szóbeli ima helyett jobban szeretett csendben szemlélődni, ha tehette a templom csendjében vagy a természetben. Számára az imádság mindig találkozás volt a teremtő Atyával, vagy az Eucharisztiában jelen lévő Krisztussal. Egy találkozásra jó felkészülni. Ehhez ajánljuk a következő lépéseket:
✢ Keresek egy olyan helyet, ami alkalmas az Istennel való találkozásra.
✢ Ezután elcsendesedem. Isten jelenlétébe helyezkedem. Rövid időt szánok arra, hogy egész lényemmel megérkezzem az imádságba. A megérkezésben segíthet, ha egyszerűen tudatosítom a légzésemet. Anélkül, hogy irányítanám, egyszerűen csak engedem, hogy a levegő ki-be áramoljon a tüdőmbe. Belégzésem kifejezheti Isten utáni vágyamat, kilégzésem pedig önátadásomat Istennek.
✢ Tudatosítom, hogy Isten itt és most jelen van és szeretettel tekint rám. Kérem, hogy egész lényemmel Rá figyeljek: „Uram, add, hogy ezt az imaidőt egészen Neked tudjam adni mindazzal, amim van, és ami vagyok. Legyen ez a Te dicsőségedre, tiszteletedre és szolgálatodra.”
✢ Ezután egyszerűen jelen vagyok Jézus előtt (ezt nevezzük szemlélődésnek), avagy elmondom neki mindazt, amiért hálás vagyok, amit kérek tőle.
Magdi egyik kedves imája a jezsuita lelkiségből származó szerető figyelmesség imája. Este elcsendesedünk és visszatekintünk egy napunkra a következők alapján:
✢ Megérkezem egész valómmal. Engedem, hogy Isten szerető jelenléte rám találjon. Kérem, hogy az Ő szerető tekintetével szemléljem magamat és a napomat.
✢ A Szentlelket kérem, legyen élő emlékezetem. Engedem, hogy Isten Lelke élővé tegye bennem a napom eseményeit, történéseit. Nem az a lényeg, hogy minden eszembe jusson, sokkal inkább engedem, hogy Isten a belső figyelmemet oda irányítsa, amire Ő szeretné, hogy rálássak: tapasztalatok, találkozások, érzések.
✢ Hálát adok mindenért, amiben ma élettel, szeretettel találkoztam. Amiben kapcsolódni tudtam Istenhez, másokhoz, önmagamhoz, a teremtett világhoz… Ott időzök, ahol az Úr megérint. Arra figyelek, amit feltár számomra az eseményeken, találkozásokon keresztül.
✢ Napomat szemlélve az Úr elé hozom mindazt, ami nehéz vagy fájdalmas, ami magamba zár. Kérem az Úr szerető, gyógyító érintését arra, ami bennem gyógyulásra vagy kiengesztelődésre szorul. Bocsánatot kérek mindazért, amit elrontottam.
✢ Engedem, hogy az Úr feltárja, hogyan vágyik velem lenni holnap. Mi a vágya, hívása velem kapcsolatban. Kérem, hogy Vele, Benne éljek. Befejezésül minden hálámat, kérésemet, dicsőítésemet Jézus imájához kapcsolom, és a Mi Atyánk szavaival fejezem be imádságomat.
