Bódi Mária Magdolna életét, lelkiségét ismerhették meg az érdeklődők február 1-jén a Martineum Felnőttképző Akadémián megrendezett lelki napon, amelyen Szakács Péter révfülöpi plébános, a Veszprémi Főegyházmegye Bódi Mária Magdolna tiszteletével kapcsolatos referense, a boldoggáavatási eljárás egyházmegyei szakaszának delegátusa tartott előadást.
Ferenc pápa 2024. május 23-án aláírásával elismerte a Bódi Mária Magdolna vértanúságáról szóló dekrétumot, ami azt jelenti, hogy az Egyház oltárra emeli és a boldogok sorában fogja tisztelni a fiatalon vértanúhalált halt munkáslányt, aki tisztaságával, szolgáló szeretetével és alázatosságával munkálkodott embertársainak testi és lelki gazdagodásában.
Boldoggá avatása április 26-án lesz Veszprémben, amelyre a Szombathelyi Egyházmegyéből is indul zarándoklat.
A szombathelyi lelki napon Szakács Péter atya életrajzi áttekintéssel kezdte előadását.
Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten. Édesapja, Bódi János lovász volt, kemény, de szív- és lélekember. Édesanyja az erdélyi Felsőszoporról származott, valószínűleg görögkatolikus vallású volt. Jólelkű, jószívű asszony volt, aki sokat segített a szegényeknek. Magdolnának két testvére volt: öccse, János és bátyja, Gyula. Magdi gyermekkorának nagy részét Köveskálon töltötte, ahol a katolikus iskola tanulójaként elsajátította az alapvető hitismereteket is, és nagy lelkesedéssel jelentkezett elsőáldozásra és bérmálkozásra.
A szentségek vétele mérföldkő volt az életében, ettől kezdve fokozatosan elmélyült hite, sokat imádkozott, egyre több vallásos olvasmányt olvasott. Szeretett a természetben sétálni, imádkozni, imádságos lélekkel szemlélődni. Több lelkigyakorlaton és képzésen is részt vett. 18 évesen a balatonfűzfői Nitrokémia gyárba jelentkezett munkásnak. Családi háttere miatt (szülei nem köthettek szentségi házasságot) nem vették fel a szerzetesrendbe, ezért a gyári munkások között apostolkodott, terjesztette a hitet. Szívgárda-csoportot vezetett, majd a Dolgozó Lányok Egyesületében is csoportvezető lett. 1941-ben örök tisztaságot ígérve magánfogadalmat tett.
1945. március 23-án Litéren az egyik szovjet katona kinézte őt magának, a bunker belsejébe akarta vinni. Magdolna ellenállt az erőszaknak, ezért a katona lelőtte. Utolsó szavai ezek voltak: „Uram, Királyom, végy magadhoz!”
Az előadás fő témája Bódi Mária Magdolna imaélete volt, hiszen Istennel való kapcsolata boldoggá avatásának kulcsa. Társai megfigyelték, hogy amiért imádkozott, az szinte mindig beteljesedett.
Mi lehetett a titka Magdi imájának? Jézusnak bensőséges, személyes kapcsolata volt az Atyával; erre próbálta a tanítványait is ösztönözni, hogy ne külsőséges módon imádkozzanak, hanem hogy bízzanak az Atyában és a Gondviselésben. Jézus arra tanít, hogy szüntelenül és alázattal imádkozzunk, zörgessünk, és soha ne fáradjunk bele – hangsúlyozta Szakács Péter atya, példákat hozva Bódi Mária Magdolna életéből is, aki akár évekig is tudott imádkozni egy jó célért, tudva, hogy Isten előbb vagy utóbb teljesíteni fogja; imádkozott a bűnösök megtéréséért, lelki vezetettjeiért, hogy megkapják a bűnbánat kegyelmét; imádkozott a szükséget szenvedőkért, a betegekért, szegényekért, a családjáért, és azért is, hogy saját hibáit leküzdhesse.
Az előadás után egy házaspár tanúságtétele következett, akik arról beszéltek, hogy családjuk számára mit jelent Bódi Magdi élete. Négy dolgot emeltek ki, ahol kapcsolódni tudnak hozzá: a tisztaságot – és hűséget –, amit házasságban is meg lehet élni, hogy az idejüket, energiájukat a házastársukra fordítják; a példamutatás fontosságát, amit családos keresztényként nyújthatnak a környezetükben; a fizikai munka felvállalását; valamint a temperamentumot, amit közösségformáló erővé lehet tenni.
Borbála és Zoltán őszintén vallottak a családjukat ért nehézségekről is, amelyek azonban nem törték meg őket, hanem azt a nyugodtságot jelentették számukra, hogy bízhatnak Istenben, aki megsegíti őket.
A lelkinap szentségimádással zárult a szombathelyi Kálvária-templomban.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye