A Magvető példázata és Bódi Mária Magdolna tanúságtétele

Jézus magvetőről szóló példázata az evangélium egyik legismertebb tanítása, amelyet templomainkban az évközi idő harmadik szerdáján mindig meghallgathatunk. Ez a tanítás arra hív, hogy figyeljünk Isten igéjére és engedjük, hogy az gyümölcsöt teremjen életünkben. A példázat szerint a magvető szétszórja a magot, amely különböző talajokra hull – egyesek terméketlenek maradnak, míg mások bőséges termést hoznak. A példabeszéd személyesen szólít meg engem, milyen talajként fogadom be Krisztus tanítását a hétköznapokban, akár ma.

Bódi Mária Magdolna, aki életét Jézus követésére és az Ő szeretetének szolgálatára szentelte, egy szentkép hátoldalára írt üzenetében is kifejezi ezt az evangéliumi lelkületet. Temesi atyának írt újévi sorai így szólnak: „Édes Jézus, ígérem, hogy az elvetett mag sokszoros termést hoz.” Ez a mondat Magdi töretlen hitét és bizalmát tükrözi Isten gondviselésében. Nem a csüggedés vagy a kétség hatja át szavait, hanem a bizonyosság, hogy a jó földbe hulló mag bőséges aratást hoz majd.

Magdi élete meghívás, hogy mi is hasonló bizalommal és elköteleződéssel éljük meg hitünket. Az igazi hit abban is rejlik, hogy feltétel nélkül bízunk Isten tervében, és hisszük, hogy a szeretetből fakadó tetteink gyümölcsöt teremnek – még akkor is, ha ezt nem látjuk. Magdi kifogyhatatlan derűje, fiatalsága, önzetlen szolgálata, tiszta szívűsége és állhatatossága ma is példát ad személyes életünk és közösségeink számára is, hogy igenis megélhetjük hitünket a mindennapokban.

A Magvető példázata és Bódi Mária Magdolna szavai konkrét üzenetet ad, Jézus tanítását ne csupán hallgassuk, hanem kreatívan, örömmel, hittel, szeretettel meg is éljük. A hit csendes, de kitartó növekedése által válhatunk mi magunk is olyan földdé, amely gazdag termést hoz – nem csupán saját lelkünk számára, hanem mások javára is.

Megrendítő, hogy Magdi a leírt sorokat követően alig három hónapon belül életét vesztette. Krisztusnak tett fogadalma, a Belé vetett bizalma és szeretete, a hétköznapokban megélt erős hite, a mások szolgálata és védelme tette őt késszé arra, hogy ott, abban a pillanatban igent mondjon Krisztusra. Ami emberi szempontból oly törékeny pillanat, az az Isten tervében egy mennyei győzelem.