Temesi József SJ atya így emlékszik vissza Magdi utolsó szilveszterére:
- december 31-én este Magdi bejött a plébániára boldog újévet kívánni, de nem talált papokat. O. István atya szülővárosában feküdt betegen, én pedig elmentem vacsorázni a kantinba. Magdi csak a plébánia bejárólányát T. Ilonkát és húgát, Jucit találta meg. Azon tanakodtak, hogy lehetne az újévi jókívánságot kifejezni távollétemben. Úgy döntöttek, hogy egy szentkép hátlapjára írják a köszöntőt, csakhogy egyiküknél sem akadt szentkép. Ilonka megjegyezte, hogy neki van kulcsa a szobámhoz, hiszen ő a takarító. Azt is látta, hogy az íróasztalomon vannak szentképek. – Megajándékozzuk az atyát a saját szentképével! Mindegyikük megírta a köszöntőt. Azután ők is jöttek vacsorázni a kantinba. Én már mentem, ők jöttek. Találkoztunk. Kórusban köszöntek. Amint mentek, halk nevetést, afféle kuncogást hallottam, mintha még csak gyermeklányok lettek volna. El nem tudtam képzelni, mi mulattatja őket, amíg az íróasztalomon meg nem láttam ajándékukat. Ez a kis móka nekem nagyon tetszett. Ilonka és Juci sablonos újévi jókívánsága mellett Magdi ajándékán az írás már komoly. A kis szentkép a magvetőt ábrázolja. Ez már Magdinak indítást jelentett: „Édes Jézusom, ígérem, hogy az elvetett mag százszoros termést hoz. Magda 1944 év utolsó estéjén.” Ez volt az utolsó szilvesztere.