Temesi József S. J. atya visszaemlékezése 1944. karácsonyáról:
Magdi előállt a kéréssel, amit ő „nagy kérés”- nek tartott.
– Ha megszerezném az engedélyt a hatóságtól és katonáktól, akkor valóban eljön az Atya Litérre éjféli misét tartani?
– Megtervezzük, megígértem, ha az utolsó akadályt is elhárítja Magdi, akkor természetesen.
– Máris indulok!
Ebben az időben este közlekedni már nem lehetett, különösen nem a gyártelep körül. Mindenütt katonai őrség volt. A gyártelep fontos hadiüzem volt. A front már nem messze, valamivel Balatonkenesén túl húzódott. Az egész országban december 24-én délután tartották meg az éjféli miséket a légi riadók és a súlyos háborús helyzet miatt.
Karácsony késő délutánján és este, amikor mindenki örömet akart érezni a kis Jézus jászolánál, akkor Magdi hivatalba járt az engedélyért. Biciklizett, fáradt a sötétben a katonai őrök között, hogy az emberek lelkébe az igazi karácsony ünnepét, a megszentelő kegyelem világosságát varázsolhassa.
Féltem, hogy az udvariasságot nem ismerő katona gondolkodás nélkül megtagadja az engedélyt. Magdinak azonban nem tudtak ellenállni, olyan szépen tudott kérni. Megszerezte az engedélyeket. Az elsötétítésért saját személyében kellett felelősséget vállalnia. A katonai engedély mellett a község bírájától engedélyt szerzett ahhoz is, hogy a hívek szabadon közlekedhessenek az éjféli misére és haza. A szentmise helyét a kastély nagytermében rendezte be. Körülbelül két óra múlva jött vissza boldogan. Átadta az én engedélyem példányát.
– Atya! Kérem, jöjjön kicsit korábban, mert lesznek gyónok, „nagyhalak” is.
– Egy órával előbb ott leszek.
Minden éjféli mise szép, de ez csodálatos volt a sok megtérő és az áldozók nagy száma miatt. Szentmise után Magdi hálásan megköszönte, hogy eljöttem, pedig köszönni valóm nekem lett volna. Hajnali negyed három lett, mire hazaértem.