„Olyan jó szeretni az Istent. Úgy felmelegszik az ember szíve”
Ismerőse említette egy alkalommal Magdi előtt, hogy milyen nagy boldogság töltötte el szívét egyik szentáldozása alkalmával. Érdeklődött, hogy Magdi hogyan érez ilyenkor.
„Én egyformán nagyon boldog vagyok, nem emlékszem különösebbre; mert mindig nagyon boldog vagyok. Megéri korán felkelni.”
„Milyen szép az élete annak, aki közel lehet Istenhez.”
Az egyik későbbi DL-es lánya így emlékszik vissza az első találkozásra: „Magdát már ismertem látásból a DL megalakulása előtt is. Az tetszett benne, hogy mindig ránk mosolygott, bár nem ismert még bennünket. Még nem is köszöntöttük egymást. Elment kerékpárjával mellettünk, mi is ránéztünk, ő is ránk nézett és csak mosolygott. A mosolya fogott meg bennünket.”